Én a fény vagyok, és az út
És a végtelen mélyű kút
És a hangok tengere
És az ébredés kezdete
Nézd az ébredőt, visszatér
Ringó csónakán partot ér
Lassan minden összeáll
S egyre vékonyabb lesz a szál
A könnyű pókfonál
Mely szőne álmokat
De most egy kis mozdulat
És kész, vége, elszakadt
Most, hogy csónakom itthagyott
Nézem álmosan, hol vagyok
Ott egy szék az ágy előtt
S túl az ablakon háztetők
Szánt a napsugár arcomon
Szól egy rádió, hallgatom
Aztán mégis felkelek
Megszokás szabja léptemet
Tovább lépkedek
Már ott kint megyek
Hű álom ég veled
Jó reggelt emberek!
Kint vár a fény
Hív új remény
Hajt az, hogy győzhetek
Hát jó reggelt emberek!
