Ugyanúgy élek, rohanok, mint a világ,
Mégis, ha kérded, gyakran érint a magány.
Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó!
Lehet, ez így van, de már éjjel eshet hó,
És ha félek, nem a gyengeség,
De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz!
Álom ez a nap, mint mikor megláttalak,
Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom,
Ma még minden gyönyörû, érzed, milyen egyszerû?
A csillogásnak igen súlyos ára van,
Egy gyönyörû álommal becsaptam önmagam,
Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó!
Csábítás és a hûség gyakran egymásba mar.
Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal.
