Jönnék, hogyha várnának, ha keserû - kínos vártának
Keserû - kínos rabja nem lennék...
Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyának
Ellent nem állhatna az ég...
Ha eljõ az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba, hóba dermedten súgja:
Eljött újra a dermesztõ sötét
Õsi a kéj, de így van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét lesz
Ki csendben lehunyja két szemét...
Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már
Árnyékok égnek, holt - hideg fények
Ha eljõ az út vége, hol talál?
Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már
Árnyékok égnek, holt - hideg fények
Ha eljõ az út vége, hol talál?
Jégvirágon járok én...
Sûrû ködben, télben, erdõ rejtekén...
De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a
Tavasz dala is felzeng majd!
Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már
Árnyékok égnek, holt - hideg fények
Ha eljõ az út vége, hol talál?
Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már
Árnyékok égnek, holt - hideg fények
Ha eljõ az út vége, hol talál?
Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már
Árnyékok égnek, holt - hideg fények
Ha eljõ az út vége, hol talál?
