Négy napja már, hogy nem ettünk és
Lee van Cleef csak ennyit szólt: „Hej, hejhejhej,hejhejhej!”
Lee ilyen fiú.

Hogy átmentünk a városon és lőttek ránk,
csak ennyit szólt: „Hej, hejhejhej,hejhejhej!”
Lee ilyen fiú.

Oregonban, hogy vállon lőtték - bár látszott rajta,
hogy fél nagyon - csak ennyit szólt: „Hej, hejhejhej,hejhejhej!”
Lee ilyen fiú.

Egy utcasarkon megdögleni,
hogy előreküldesz négy másikat,
ilyet csak Lee tudott.

Már messziről tudtuk, hogy ő érkezik,
így csak Lee van Cleef lova lép,
Barleycorn, Charlie, Hombre és Dick és
a többi is mind összenéz:
„Igen, Lee van Cleef, ő érkezik.
Így csak Lee van Cleef lova lép.
Hej, hej, hej, csak Lee lehet!”

És Fort Phil Carneybe egy szép napon
összekötözve érkeztünk, hej, hejhejhej,hejhejhej.
Lee-t vitték elöl.

Tenyerük élével ütötték torkát és
pofánkba ordított mindegyik:
Hej,hejhejhej,hejhejhej. "Nézd, nézd, Lee hagyja magát!”

Elvették rég pisztolyát és kötéllel húzták
egy ló mögött, hej, hejhejhej,hejhejhej.
És Lee hagyta magát.

Fort Phil Carney legyen átkozott, hol az égő,
perzselő napon, hej, hejhejhej,hejhejhej,
Lee a földre került.

Ha Carneyből jössz, ne kerülj elém,
hol Lee Van Cleef a perzselő napon állt.
Barleycorn, Charlie, Hombre és Dick,
ha Carneyből jönnél, vadásznak terád.
Carney az, hol eltűnt Lee van Cleef.
„Hej, hej, hej, mondd, Lee, hol lehet?”

Északra iszkoltunk, mint a beteg kutyák,
egy lucskos telet átvacogni.
Hej, hejhejhej,hejhejhej, négy, négy beteg kutya.

Egy utcasarkon ácsorogtunk,
amikor karomba markolt és azt mondta Dick:
„Hej, hejhejhej,hejhejhej.Nézd! Ugye Lee az ott?!”

Fényképész lett, ez járta róla.
Nevettünk, ha ez szóba jött: „Hej, hejhejhej,hejhejhej!
Nem, ez nem lehet Lee!”

Utánaszóltunk, de elsietett.
Sose felejtem el azt a csinos zakót.
Hej, hejhejhej,hejhejhej, ennek vége van.

Hátat a falnak és megdögleni!
Lee van Cleef tudta ezt remekül.
Barleycorn, Charlie, Hombre és Dick,
nézd, ahogy a sarkon áll egyedül.
Várják, Lee mikor érkezik.
„Hallod-e Dick, ugye Lee lova dobog?!
Hej, hej, hej, csak Lee lehet!”