Homály, hasztalanul kutatsz, fedi el az utat, melyen járunk.
Homály, s csöppnyi keserű íz:
Ez az élet, talán, ez az élet nekünk.

Egy éj - s itt a régi varázs,
újra égő parázs van a szívem helyén.
Tudom, úgyis hiába futsz, utolérlek,
S kigyúl egy fény valahol.

A csók, ez az édes gyümölcs, ami újra itt ég a számon.
A csók, jajj ez a végzet
A csók, ez a végzet.
Halál.

Tánc, a hajad lobog, engem reggelre vár a halál.
talán -talán-
Hajad rubinpiros,
lábad rubinpiros,
karod rubinpiros,
melled rubinpiros,
szemed rubinpiros,
vállad rubinpiros,
füled rubinpiros,
gyönyörű.
Ma még újra rámtalálsz.

Tánc, mely a halálba visz...
...i, azt, ki hisz a szerelemben.
E tánc legyen újra ma sikk, vigyük újra ma sik-sikerre!
E tánc legyen végzet, halál.